Tolvajtempó Gone In 60 Seconds 2000

Ki tudna ellenállni egy Nicolas Cage-filmnek, aminek Jerry Bruckheimer a producere, gyönyörű autók a főszereplők, elvileg két óra teljes száguldásról szól, és még Angelina Jolie is felbukkan benne néhány percre? Egy ilyen gyorshajtásos film esetében fel sem tűnik, hogy 117 percig ülünk a moziban, és ha szerencsénk van, még egy elfogadható sztori is előbukkan a sok autólopás mögül.

A Tolvajtempó egy 1974-es, azonos című (Gone in 60 seconds) film remake-je, az eredeti film a fő üldözéses jelenetéről lett híres, ami negyven percesre sikerült, ezt a jelenetet a mostani verzió kicsit lerövidítette és felpörgette, emellett a 74-es Tolvajtempó majdnem összes szereplője a Chase (hajsza) vezetéknévre hallgatott, míg a legfrissebb kiadásban már csak egy testvérpárról van szó, Kip és Memphis Raines-ről.

Randall "Memphis" Raines (Nicolas Cage) a film elején éppen kis törpéket oktat egy Go-kart pályán, jól csinálja, de ekkor mi már tudjuk, hogy nem ez az igazi profilja Memphisnek, mivel ő valójában egy profi autótolvaj, aki évekkel ezelőtt a legjobb volt a szakmájában, viszont egyik percről a másikra feladta ezt a fajta életmódot, otthagyott csapot-papot (öccsét, szerelmét és barátait), és "jó útra tért". A film számára létfontosságú, hogy ismét akcióban láthassuk Memphist, és ezt úgy oldja meg a forgatókönyv, hogy a Kip nevű kisöcs (aki Memphis önkéntes száműzetése alatt szintén autótolvajjá küzdötte fel magát), egy megbízás során bajba kerül, olyannyira, hogy hirtelen csak az mentheti meg az életét, ha Memphis ismét munkába áll, és 3 nap leforgása alatt megszerez 50 speckó kocsit a veszedelmes megrendelőnek. Ennél a történetcsavarnál kicsit az egyszerűség-sematikusság érzete csapja meg a nézőt, de ha ezen túljutunk, a további eseményekkel már jókedvűen meg tudunk barátkozni. Randall beindul, Nicolas Cage a legelszántabb arcával indítja be az akciót, legelőször is megpróbálja összehozni a régi kis csapatát, akikkel a hősi időkben olyan sok szép autót tudott sikeresen ellopni. Felkeresi a mesterét, Ottot (Robert Duvall), aki hamar felméri a helyzet komolyságát, és rögtön kötélnek áll. A volt barátnővel, Sway-jel (Angelina Jolie) már nem megy annyira könnyedén a dolog, de mivel nélküle csakis hímneműek szerepelnének a filmben, ezért végül egy hatalmas motoron ő is megérkezik, hogy segítsen Kipen. A volt haverok egy részéből, illetve Kip (Giovanni Ribisi) bandájából egy remek kétgenerációs tolvajcsapat áll össze, úgyhogy kezdődhet a móka. Akik hátráltatják az ügyet: egy konkurens tolvajbanda, illetve a rendőrség, élén Castelbeck nyomozóval (Delroy Lindo), akinek már régen is kavics volt a szandáljában Memphis, de mikor épp el akarta kapni, akkor lépett le hősünk a pályáról, illetve a városból. Így végre összeáll egy több oldalról fenyegetett, karitatív célú küldetés, innentől már csak a kiszemelt autókért kell izgulnunk. A film gazdag tárházát mutatja be a különböző autótípusok elrablási módjainak, ebben nagy segítségére voltak az alkotóknak a szakértők, mint rendőrségi titkos ügynökök, illetve gyakorló profi autótolvajok. Ezek a valódi autó-specialisták tartottak a stábnak egy gyorstalpaló tanfolyamot, és a forgatás alatt is végig jelen voltak, hogy ellenőrizzék, a szereplők tényleg úgy csinálják-e a feltöréseket, mintha azok pofonegyszerű műveletek lennének. A Memphis-csapat remekül működik, a kisebb fennakadások is csak inkább jókedvre derítik a nézőket, s bár nem nézzük végig mind az 50 autó elkötését, azért egy idő után nekünk is kedvünk támad a mozi után bepattanni valamelyik eszelősen szép járgányba, és padlógázzal elindulni vele.

A kérdéses autók mind női (ál)neveken futnak, és a legkeményebb falatnak egy Eleanor nevű 1967-es Ford Mustang elrablása tűnik, amely autó egyszer már kifogott Memphisen, úgyhogy most az utolsó percekre tartogatja ennek a legtutibb autónak az elkötését. Ez amolyan személyes ügy lesz Memphis és Eleanor között, és együtt csinálják végig a leglátványosabb üldözési jelenetet, amiben olyan sok gyors kameramozgás, képváltás, fékcsikorgás, kaszkadőrmutatvány szerepel, hogy az ember nem tudja levenni a szemét a filmvászonról.

Nicolas Cage a magánéletben autógyűjtő, és emellett valóban remek sofőr, úgyhogy jó pár rázós helyzetben ő vezette az autót, és ettől még hatásosabb lett ez a hatalmas üldözési jelenet. A rendező szerint Cage lenyűgözően jól vezet, és mindent meg tud csinálni az autóval, amit a profi kaszkadőrök. Cage erről úgy nyilatkozott, hogy bár nem szeret csak úgy önmagában vadulni, azért nagyon vonzó számára nyílt pályán nagy sebességgel száguldani, úgyhogy örömmel vette tudomásul, hogy ebben a filmben végre kiélheti ezt a szenvedélyét. Egyébként a főszereplők (Cage, Ribisi és Jolie) egy speciális autósiskolában edzették magukat a filmre, sőt, Ribisi maga építette meg a saját autóját. A Tolvajtempó sokat köszönhet Jeff Mann látványtervezőnek, aki maga is autóbolond, és aki a film kedvéért 11 Eleanor-Mustangot készíttetetett, mindegyiket speciális célra kialakítva. Volt olyan Mustang, amelyik egyenes úton való nagy sebességre volt beállítva, volt olyan, amit a jobb oldali hátsó ülésről is lehetett kormányozni, hogy a kaszkadőr segíthessen Cage-nek a kifejezetten veszélyes részeknél, és voltak olyanok is, amelyek tartalék-, illetve munkaautóként szerepeltek, ez utóbbiba beszereltek kamerát is. A film másik két erénye a nagyon szép fényképezés (olyan, mintha végig a lemenő nap fényében vették volna fel a jeleneteket), illetve a remek zene, ami nagyon sokat dob a film hangulatán, és amit Paul Linfordnak és Trevor Rabinnak, illetve a profi zenei stábnak köszönhetünk. A forgatókönyv Scott Rosenberg munkája, aki már dolgozott együtt a producer Jerry Bruckheimer-rel a Con Air - A Fegyencjárat és az Armageddon c. filmek kapcsán. Rosenberg már egy kész film alapján dolgozott, és úgy döntött Bruckheimer-rel együtt, hogy ez a Tolvajtempó abban fog különbözni az előzőtől, hogy itt a kapcsolatokra, barátságra, testvéri szeretetre fognak koncentrálni, illetve arra az érzelmi motivációra, ami Memphist ráveszi az 50 autó ellopására. Ez a törekvés nem üt át annyira a filmen, mint ahogy szerették volna az alkotók, de ha például arra gondolunk, hogy a borzasztó Armageddon, illetve A Leszámolás Denverben is Rosenberg munkája, akkor még tökéletesen elégedettek lehetünk a Tolvajtempó belső érzelmi vonalaival.

Bruckheimer nevéhez a totális kasszasikereken kívül (illetve azokon belül is) nagyon jó filmek is kötődnek, ilyen például az 1995-ös Bad Boys - Mire jók a rosszfiúk?, a Top Gun, vagy A Szikla, ami hihetetlenül sikeres filmnek bizonyult, 350 millió dollár bevételt hozott, és a videotékák totális kedvencévé vált. Bruckheimer idén készül a Bad Boys második részének forgatására, amiben ismét Will Smith és Martin Lawrence játsszák majd a két idétlen zsarut.

A Tolvajtempó rendezőjéről nem tudunk túl sokat, Dominic Sena a neve, eredetileg operatőr volt, majd videoklipeket rendezett, és az első filmje a Kalifornia - A Halál Nem Jár Egyedül c. majdnem horrorfilm.

Szenteljünk némi figyelmet a filmünk színészi játékainak is; a tömör végeredmény: Jolie-n és Ribisin, illetve egy-két mellékszereplőn kívül mindenki jól szerepelt. Cage ismét nem tagadta meg magát, és üdítően új mimikákat és gesztusokat tudott bedobni a játékába, emellett remekül áll neki a kissé kiszőkített haj. Angelina Jolie-nak viszont annál rosszabbul állt a hosszú szőke lobbonca, és bár mentségére lehet mondani, hogy elég kis fikarcnyi szerepet kapott csak a filmben, ezzel együtt egyetlen eredeti, vagy átütő pillanatot nem kaptunk tőle a 117 perc alatt. Giovanni Ribisi, feltörekvő fiatal barátunk pedig mintha kicsit kiengedett volna az eddigi sikerei után (Brókerarcok, Drogosztag, Carla új élete, A Ryan Közlegény Megmentése), mivel a Tolvajtempóban egy erőtlen és antipatikus kölyköt formált meg a Kip személyében, és nagyon mesterkéltnek tűntek a filmbeli megnyilvánulásai. Sajnáljuk, mivel Ribisi egy valódi tehetség (emellett pedig a szcientológiai egyház tagja).

A nem élő főszereplői a filmnek a csodaszép autók, amelyek annyira lenyűgözők, hogy még az autók iránt általában közömbös nézőknek is megdobban a szíve a látványukon, és persze azon sem csodálkoznánk, ha a film után ugrásszerűen megnőne az amatőr autótolvajok száma városunkban, akik még sohasem csináltak hasonlót, de nem tudnak ellenállni egy-egy különleges darabnak, és ügyetlenül piszmognának a kiszemelt járgány felett, míg valaki egy rosszalló pillantással le nem fegyverezné őket.

A Tolvajtempó alapvetően egy izgalmas film, nem kiegyenlített a ritmusa ( ahogy haladunk a vége felé, egyre jobban veszi az akadályokat), de látványos és humoros jelenetek ellensúlyozzák a kisebb unalmas részeket, Nicolas Cage nagyon jól mutat az Eleanorjában, az üldözéses jelenet igazi profi munka, látványos és érdekes, a történet kiszámíthatóságát feledtetik a száguldások, és végülis erről szól a film: mi mindenre képes egy szép és jó autó, ha szakértői kezekbe kerül...A film elég nagy költségvetésből készült (90 millió dollár), persze az amerikai forgalmazásban már egy hónap alatt behozta az árát, de a pénzügyi hasznon túl is megérte elkészíteni a Tolvajtempót, hiszen így a Ronin és a Taxi c. filmek után kaptunk egy harmadik kellemes autós-száguldozós filmet, ami igazán jó hír.